alterglob

Adatvédelmi biztos hiányában Szabó Máté, az állampolgári jogok biztosa - az adatvédelmi ombudsman jogkörében eljárva - februárban úgy döntött, hogy közérdekű adat az anyatej szennyezettségéről szóló friss magyar felmérések eredménye, azokat nyilvánosságra kell hozni. A kérelmező Kétezeregy Kiadó csak egy 1976-86 közötti felmérés eredményét kapta meg az Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézettől, ezért fordult az ombudsmanhoz. >>> az Index cikke

"A honi liberális értelmiségi berkek többségében – főként a bölcsészek és a társadalomtudósok között - a piaci verseny és a többi nem több üres szövegelésnél. Ma Magyarországon a „nincs ingyen ebéd” elve inkább csak az alsóbb néprétegekre, a „lúzerekre” vonatkozik, a pénz urainak udvari lantosaira már kevésbé." 

Farkas Attila Márton szerint a Kádár-rendszerben pozíciókat szerzett közvéleményformáló liberálisok dumája tömény kifejezője az antihumánus gondolkodásnak, a magyar (többségi) társadalommal szembeni részvétlenségnek, mi több: alig titkolt megvetéssel vegyes ellenszenvnek. Ahogyan a hazai újburzsoázia zöme lényegében egy monopolhelyzetet biztosító önkényuralom által jutott mai pozícióihoz és tulajdonához, az őket kiszolgáló értelmiség, miként az államszocializmus idején, most is a régi nemesség pökhendi arroganciájával próbálja elfogadtatni az elfogadhatatlant.

"Vajon mi lenne szegény progresszivista értelmiségünkkel, ha egyszer tényleg megvalósulna az az egyébként valószínűleg sehol nem létező ideáltipikus kapitalizmus, amiről annyit szövegelnek? Mihez kezdenének egy olyan világban, ahol nincs egymás sztárolása, csak ha valódi piaci haszon reménye csillan meg benne, nincs a régi érdemekből való élethosszig tartó kellemes éldegélés, csak ha az a régi érdem nagy vagyont alapozott meg, nincs pályázatnyerés haveri alapon, legföljebb ha az illető biztos profitot hoz. [...] Mihez kezdenének az álművészfilmek rendezői, vagy az ugyancsak piacképtelen irodalmárok, színészek és képzőművészek, avagy a különféle folyóiratok közéleti bölcsként megnyilatkozó szerzői és szerkesztői állami szponzor – értsd: haveri támogatás – hiányában, akik szóban mind a szabadverseny híveinek tartják magukat?"

>>> Farkas Attila Márton publicisztikája az Indymedián

 

Csütörtök reggel óta falazzák a Greenpeace aktivistái - köztük két magyar -, a Bécs centrumában található Erste Bank főbejáratát. Ezzel tüntetnek az ellen, hogy az Erste szerepet vállal a szlovákiai Mohiban megépíteni tervezett két „új” nukleáris reaktor  pénzügyi finanszírozásában.

Az Erste Bank része annak a konzorciumnak, amely szlovák energiaprojekteknek nyújt anyagi támogatást. A támogatások nagy része a további két mohi reaktor felépítését hivatott elősegíteni. Egy évvel ezelőtt született meg a megállapodás az újabb reaktorok építéséről a szlovák kormány és a szlovák villamos művek (SE - Slovenské Elektrárne) tulajdonosa, az olasz energiamulti ENEL között.

A tervezett újabb beruházást már most túl sok gyanús állami támogatás és kétes üzleti érdek övezi.  Az „új” 3-as és 4-es blokk az 1970-es évekbeli szovjet, VVER- 440/213 atomerőműi tervek alapján készülne el. Ennek megfelelően korántsem nevezhető biztonságosnak. Például a védelmet szolgáló másodlagos konténer, amit a jelenlegi normáknak megfelelően alkalmazni kellene, itt teljes egészében hiányzik.

A Greenpeace arra is figyelmeztet, hogy az atomerőmű jelenlegi fejlesztési terve 1986-os, a csernobili katasztrófa évében született dokumentum. Hiányzik tehát a társadalmi egyeztetés, az akkori kommunista döntésmechanizmusok szerint készültek az anyagok.

Az Élet és Irodalomban megjelent írása miatt akadémikusok támadják a rebellis professzort. Interjú Darvas Bélával, aki rádupláz fájó állításaira.

Az alapvető közszolgáltatások - a víz-, és áramellátás, a tömegközlekedés és az egészségügy -  privatizációja nagyon-nagyon rossz ötletnek tűnik a Nagy Kiárusítás című dokumentumfilmben bemutatott dráma-, és könnytenger láttán. Florian Opitz német dokumentumfilmes egy dél-afrikai áramszolgáltató, a Fülöp-szigeteki egészségbiztosítás, a Brit Vasút, és egy bolíviai vízprivatizációs kísérlet iskolapéldáin keresztül mutatja be a természetes monopóliumok magánosításának kockázatait és mellékhatásait.

Az emberi sorsokkal bőven illusztrált tanmese szerint a privatizált szolgáltatások egy része egyszerűen elérhetetlenné válik a lakosság legalsó jövedelmi szegmensében tanyázók számára, és ez szó szerint emberéleteket követel.

A filmben felvonultatott arcok hitelesek: a dél-afrikai aktivista gerillacsapatával az áramszolgáltatásból nemfizetés miatt kikapcsolt szerencsétleneknél köti vissza illegálisan a villanyt, folyamatosan menekül a rendőrség és az áramszolgáltató privát biztonsági szolgálata elől, és a forgatás végére tisztázatlan körülmények között az életét veszti. A Fülöp-szigeteki anya abszolút reménytelennek tűnő harcot vív vesebeteg fiáért, a dialízis költségei számukra megfizethetetlenek. De a brit mozdonyvezető szemszögéből elég nagy bukásnak tűnik a Brit Vasút sikertörténetnek indult privatizációja is, Bolíviában pedig kőkemény lázadáshoz vezet, amikor egy amerikai multi megpróbálja átvenni egy város teljes vízellátását, és még az esővizet is megsarcolná, ha hagynák.

A legmeglepőbb megszólaló a Nobel-díjas Joseph Stiglitz, aki a Wikipédia szerint a világ tíz legidézettebb közgazdásza között van, és közel tíz évig a Világbank alelnöke és vezető közgazdásza volt. Stiglitz egy radikális antiglobalistát megszégyenítő keménységgel beszél a szabadpiaci fundamentalizmus kártételeiről Opitznak.

Stiglitz ma már egyértelmű fiaskónak látja azt is, hogy a ká-európai posztkommunista országokban a Nemzetközi Valutalap által javasolt neoliberális sokkterápiát alkalmazták a piaci átmenet felgyorsítására.

A Védegylet a film magyarországi bemutatójára időzítette "Gazdálkodj okosan" című tanulmánykötetét, amelyben védegyletes szerzők értekeznek a közszolgáltatások piacosítása témakörében.

José Bové ünnepelhet, Franciaország is betiltotta a Monsanto fajtáját.

Franciaország decemberben felfüggesztette a Monsanto MON810 jelű, rovarrezisztens génmódosított kukoricafajta kereskedelmi felhasználásának engedélyét, és februárban hivatalosan is jelezte az EU-nak: csatlakozik azokhoz az EU-tagállamokhoz (köztük Magyarországhoz), amelyek moratóriumot léptettek életbe az Európai Bizottság által az EU egész területén engedélyezett génmódosított fajtával szemben, és annak kiterjesztését javasolja az egész EU-ra. A Monsanto tiltakozik.

A génmanipulált haszonnövények miatt megint egymásnak estek a GMO-lobbisták és a természetvédő szervezetek: miután a biotechnológiai ipar által támogatott nemzetközi szervezet, az ISAAA (International Service for the Acquisition of Agri-biotech Applications) február 13-án közzétette a génmódosított növények térnyerését bemutató éves jelentését, a Föld Barátai nemzetközi természetvédő hálózat azonnal ellentanulmányt jelentetett meg.

Az ISAAA-jelentés úgy állítja be a génmódosított növényeket, hogy azok környezeti szempontból hasznosak, az éhezés és a szegénység megoldásában kiemelkedő szerepük van. A biotechnológiai ipar továbbra is  azt állítja, hogy a génmódosított növények csökkentik a növényvédőszerek felhasználását, és szerepet játszanak az éhezés és a szegénység csökkentésében.

A Föld Barátai által összeállított ellentanulmány szerint viszont a génmódosított növények nem váltották be a biotechnológiai ipar által már régóta hangoztatott ígéreteket. Sőt, e növények miatt világszerte fokozódott a növényvédőszer-felhasználás, ami veszélyezteti a környezetet és a helyi közösségek életét.

„A biotechnológiai ipar azt mondja az afrikaiaknak, hogy szükségünk van génmódosított növényekre, a lakosság igényeinek ellátására. Ugyanakkor a génmódosított növények túlnyomó részét a gazdag országok állatainak takarmányozására és komoly gondokat okozó üzemanyagok termelésére használják fel, ráadásul ezek a növények nem is adnak nagyobb terméshozamot, mint a hagyományos fajták" - állítják a Föld Barátai.

Az ISAAA jelentéseiben 14 "mega-biotech ország" szerepel, amelyekben legalább 50 ezer hektáron termesztenek génmódosított növényeket. Bár a "mega" kifejezés azt sugallja, hogy ezen országok földterületeinek túlnyomó részén génmódosított növények vannak, ez az 50 ezer hektáros szint olyan alacsony, hogy ezen "mega-biotech országok" mezőgazdasági területeinek kevesebb, mint 3%-át teszik ki.

Mindössze négy országban termesztenek a területek több, mint 30%-án génmódosított növényeket: az Egyesült Államokban, Argentínában, Uruguayban és Paraguayban.

Az EU-ban mindössze egyetlen génmódosított haszonnövényt termesztenek, a Monsanto Bt-kukoricáját (MON810), amelyet úgy módosítottak, hogy a növény saját maga termeljen egy rovarölő hatású mérget. Franciaország most bejelentette: egészségügyi és környezetvédelmi okokból betiltja a génmódosított kukorica termesztését. Ezzel ötre emelkedett azoknak az EU-tagállamoknak a száma, amelyek betiltották a génmódosított kukorica termesztését.

>>> Multik akadályozzák a vizsgálatainkat (Darvas Béla ökotoxikológus)

>>> Búcsú a GMO-mentes Magyarországtól

>>> Sokba lesz a biodízel
 

Prágában 2007 novemberében a Kristályéjszaka évfordulóján készült felvonulni a nemzetközi neonáci ifjúság. Végül ez annak ellenére sem sikerült nekik, hogy bőven volt baltájuk és gázfegyverük. De a rendőrség határozott fellépése valamint a helyiek, a politikai és a társadalmi elit egységes elutasítása lemosta őket a színről.

Budapesten, a Hősök terén ezen a hétvégén tartják a "Becsület napját", vagyis katonai alakzatban lengetik az árpádsávos zászlókat a magyar és nemzetközi újfasiszták. Nem valami jó, hogy ez megtörténhet, az meg különösen kínos, hogy évek óta megrendezik és kvázi hagyománnyá válik. Az ismeretlen katona sírjánál gyülekezők a szovjet gyűrűből 1945 februárjában kitörni próbáló német és magyar csapatokról emlékeznek meg. Igen, ez más, mint a Kristályéjszaka, nem egyértelműen arról szól, hogy a zsidókat ki kell írtani, hanem arról, hogy a különféle SS-hadosztályok katonái utolsó vérükig ellenállnak a Vörös Hadseregnek.

Hogy mennyire abszurd az Operabál?

Elsőnek itt van a Hamupipőke-felkészítő.

Részlet:
"A Gundelból a Zwack Múzeumba mentek a lányok, ahol már várta őket Zwack Sándor és a stáb. Miközben készültek a báli frizurák és sminkek, folyamatosan kérdésekkel bombázták őket a kíváncsi újságírók. A fényes ruhákban és a csillogó gyémánt ékszerekben igazi hercegkisasszonyoknak érezhették magukat a hamupipőkék. Természetesen még csak a mese elején járunk, az igazi varázslat február 2-án veszi kezdetét, mikor a Báli hintóval megérkeznek az Operabálba és reméljük másnap hajnalig nem is ér véget."

Volt néhány szmogosabb délután az elmúlt másfél hónapban, egy adott ponton még az ÁNTSZ is figyelmeztette a lakosságot, hogy óvakodjanak a szabadtéri fizikai munkától.

Az egyik zöld szervezet munkatársa mesélte, hogy miután múlt pénteken bedugult a  város, 4 óra után néhány perccel elkezdett telefonálni, hogy megkérdezze, mi kell ahhoz, hogy szmogriadót rendeljenek el, és leállítsák az autósforgalmat. A Fővárosi ÁNTSZ ügyeletese azt mondta, hogy már nem hozzájuk tartozik a dolog, hanem a Környezetvédelmi Felügyelőséghez és a Fővárosi Önkormányzathoz, őket viszont már nem lehetett elérni. Hát péntek délután volt.

Kedden a Fővárosi Környezetvédelmi Felügyelőségről tovább küldték az illetőt, hogy ez az ÁNTSZ-hez tartozik, vagy ha nem hozzájuk, akkor a Környezetvédelmi Minisztériumhoz. Utóbbi illetékese végül azt mondta, hogy van erre egy törvény, ami az EU-nak is megfelel, mely szerint a főpolgármester az, aki elrendelheti a szmogriadót, bizonyos feltételek esetén, amit neki jeleznek. S hogy kik jeleznek? Nyilván nem a lakosság, hanem azok, akik a mérőműszerek mögött ülnek. A minisztériumtól végül elküldték a jelenlegi szmogriadó-tervet. Ebből az derül ki, hogy legalább két állomáson túl magas értéket kell tartósan mérniük ahhoz, hogy elrendeljék a riadót.

Még nem éltem meg szmogriadót, pedig látszik a légifotós Budapest képeken is, hogy milyen szürkék a belső kerületek. A berlini ismerőseim is mindig csodálkoznak, hogy itt nem lehet rendesen szuszogni. Persze, Berlin tágas város, széles utcákkal és terekkel, ráadásul az egész lapos mint egy palacsinta, a szél kifúj mindent. Mondjuk nagyjából fele annyian járnak kocsival, mint itt, és most be is vezettek egy behajtási tilalmat a környezetszennyezőbb kocsiknak.

A pesti szmoghoz visszatérve a Levegő Munkacsoport szerint arról van szó, hogy ha a kén-dioxid és a szállópor egyszerre lépi túl a megadott határértéket, akkor lehet elrendelni a szmogriadót, viszont a kén-dioxid szennyezés évek óta alacsony. Az ugyanis a mára már nem túl elterjedt széntüzelésből eredt.

Kedden délelőtt aztán a Heim Pál kórház elé vonult a Levegő Munkacsoport, a Greenpeace valamint a Magyar Kerékpárosklub, ahol a Greenpeace egy mérőműszerrel megmérte a levegő tisztaságát (nem volt tiszta). A sajtótájékoztató keretében a három szervezet azt követelte a fővárostól, hogy ésszerűsítsék a szmogriadó-tervet, csökkentsék a határértékeket, pontosabban a szállópor magas értéke is elég legyen a riadóhoz.

A Fővárosi Önkormányzat közleményben válaszolt. Eszerint nekik nincs lehetőségük megváltoztatni a kritériumrendszert. Azt is írták, hogy a Levegő Munkacsoport évek óta riogatja a lakosságot azzal, hogy vidéki társaiknál 3 évvel rövidebb ideig élnek, holott a KSH szerint a fővárosiak várható élettartama a rendszerváltás óta nőtt. A Greenpeace mérőszműszerére is reagáltak, természetesen nem rendes műszer, a mérés sem volt rendes, úgyhogy az eredmények valótlanok.

Erre a közleményre az LMCs és a Greenpeace egy másikkal válaszolt. Ebben többek között azt írják, hogy az önkormányzatok igenis hozhatnak szigorúbb előírásokat, mint amit a minisztériumi rendeletek tartalmaznak; továbbá az is kiderül, hogy a Greenpeace által használt mérőműszer elég jó ahhoz, hogy azokat a finomporokat is mérje, amiket a hivatalos műszerek nem, úgyhogy előbb-utóbb a fővárosnak is be kell ruháznia egy hasonlóra.

A Fővárosi Közgyűlés ma (csütörtökön) ülésezik. Kedden a Heim Pál előtt a zöldek azt kérték, hogy ezen az ülésen a közgyűlés végre álljon elő valamilyen megoldással a budapesti légszennyezettség mértékének mérséklésére. Ez nyilván nem fog most rögtön megtörténni. Azért kiváncsi vagyok, hogy mikor fog. Vagy hogy szmogriadó mikor lesz. Vajon akkor majd minden autó ott kell megálljon majd, ahol éppen van?

Az emberek meg kiszállnak és elindulnak gyalog?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hugo Chávez venezuelai elnök új pártja nyilvánosságra hozta a programvázlatát, amiből végre kiderült, mik a 21. századi szocializmus alapelvei. A 20. századi szocializmus központosított állama, és felülről vezérelt tervgazdasága helyett egy decentralizált államban, helyi szinten tervezett gazdaságot akarnak létrehozni Venezuelában. 

Amikor Chávez 1999-ben hatalomra került, bolivári forradalomról beszélt, ami a szegénység enyhítésén és az oligarchia elleni harcon kívül Latin-Amerika egyesülését és gazdasági kiszolgáltatottságának csökkentését jelentette. Az azóta tartó folyamatos baloldali radikalizálódás eredményeképp 2005-ben átkeresztelte a forradalmat 21. századi szocializmussá. Hogy ez közelebbről mit jelent, eddig senki nem tudta, csak hogy más lesz, mint a korábbi szocialista kísérletek. 

Azért születik most új program, mert Chávez 2006-os választási győzelme után feloszlatta korábbi pártját, a korrupt, opportunistákkal teli MVR-t. A pártot sebtében grundolta össze a kilencvenes években a választási részvételre, és még a fanatikus chavisták tekintélyes része sem bízott benne.

A 2007. januárjában megalapított Venezuelai Egyesült Szocialista Párt (PSUV) deklarált célja az időközben létrejött „bolivári” oligarchia félreállítása és új vezérek kitermelése volt. Ez utóbbi különösen aktuálissá vált most, hogy Chávez elbukta az alkotmánymódosítási népszavazást, így 2012-ben mindenképp távoznia kell a hatalomból. 

Az új pártba első körben mindössze két hónapon keresztül volt tagfelvétel. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért 6 millióan csatlakoztak. (Ez a venezuelai összlakosság 23 százaléka.) Mostanra készült el a programvázlat, amit a következő hónapokban vitatnak meg a helyi csoportok küldöttei.

A programpontok (a kötelező környezetvédelmi körön kívül) négy témát járnak körül: 

1. Az államhatalom társadalmasítása és decentralizálása: közösségi döntéshozás, az ügyek tervezésében, kivitelezésében és ellenőrzésében a lehető legnagyobb hatalom a közösségi tanácsok, az önkormányzatok kezében.

2. Demokratikus tervgazdaság: A program szerint a venezuelai átalakulás jelenleg a piaci erők által dominált államkapitalizmusból folyik egy ellenőrzött piacú államszocializmussá, de a cél egy helyi szintről, demokratikusan irányított tervgazdaság. 

3. Internacionalizmus: olyan új nemzetközi szövetség kiépítése, ami dacol az imperializmussal és a neoliberalizmussal.

4. A szuverenitás és a forradalom védelme: népi milíciák szervezése, amelyek a hadsereggel együtt felelősek az ország védelméért. 

Tehát egy mind gazdaságilag, mind politikailag decentralizált, a helyi közösségek önrendelkezésére épülő rendszerről van szó, ami a túlélése érdekében fenntartja a nemzeti keretet, illetve nemzetközi szövetségi rendszert épít ki.

És mindez nem pincékben füvező anarchisták látomása, hanem egy olyan csoporté, ami hatalmon van, és dollármilliárdjai vannak az elképzelés megvalósítására.

Börtönnel büntetné az újságírókat és bennfentes informátoraikat az új államtitok-törvény a kormány által decemberben elfogadott tervezete.

Egy kiszivárgott belsõ EU jelentés lesújtó véleménnyel van az Európai Bizottság bioüzemanyagokra vonatkozó kötelezõ erejû, 10 százalékos célkitûzésérõl. A Föld Barátai Európa birtokába került jelentés rávilágít, hogy az EU bioüzemanyag politikája akár 65 milliárd euróba kerülhet, Európán kívül óriási földterületeket vesz igénybe, ráadásul kétséges, hogy egyáltalán üvegházgáz kibocsátáscsökkentést eredményez-e.

A "Bioüzemanyagok európai kontextusban" címû jelentést az EU Közös Kutató Tanácsa (Joint Research Council - JRC), az Európai Bizottság belsõ tudományos testülete állította össze. A költség-haszon elemzés azt nézi át, hogy az agroüzemanyagok (más néven bioüzemanyagok) felhasználása tényleg csökkenti-e az üvegházhatású gázok kibocsátását, növeli-e az ellátásbiztonságot, valóban munkahelyeket teremt-e.

A jelentés egyértelmûen lesújtó mindhárom kérdésben:

- Üvegházgáz kibocsátás csökkentés: a bioüzemanyagok termesztésének közvetett hatásainak figyelembe vételével a tudományos testület megállapítja, hogy "túl nagy a bizonytalanság kijelenteni azt, hogy az EU 10 százalékos célkitûzése [az üvegházhatású gázok kibocsátásának] csökkentését eredményezi vagy sem." A jelentés kiemeli, hogy a nitrogén mûtrágya felhasználás által okozott üvegházhatás "sokkal magasabb" a korábbi becsléseknél, és hogy a földhasználat megváltozása (pl. erdõirtás, tõzeglápok kiszárítása vagy a gyepek felszántása) miatt olyan sok üvegházhatású gáz jut ki a levegõbe, hogy az kioltja a bioüzemanyagok célra termesztett növények növekedése során megkötött széndioxid hatását.

- Ellátásbiztonság: az EU jobban tenné, ha további tárolókapacitások létrehozásába fektetne be, amely tartalékokat képezne a rövidtávú ellátási problémák kielégítésére, minthogy (sokkal nagyobb összegeket)  költsön bioüzemanyagokra, amelyek csak korlátozott mértékben jelentenek megoldást az ellátás bizonytalanságára. A jelentés szerint lesznek pozitív hatások is, de azok értéke túl alacsony a költségekhez képest.

- Munkahelyteremtés: a lehetséges munkahelyteremtés nem több mint vágyálom, ugyanis a bioüzemanyag szektorban teremtett munkahelyek nagy valószínûséggel más szektorokban állások megszûnéséhez vezetnek. A tudományos testület szerint az EU bioüzemanyag célkitûzéseinek nettó hatása a foglalkoztatásra jelentéktelen lenne.

- Költség-haszon elemzés: a jelentés megállapítja, hogy a bioüzemanyagok használatának költségei túlszárnyalják az általuk biztosított elõnyöket. Számításuk szerint "a bioüzemanyagokra vonatkozó célkitûzések következtében 80%-os valószínûséggel 33 és 65 milliárd euróval csökken a lakosság jóléte."

A jelentést azzal az állítással zárják, hogy "ugyanannyi pénz és biomassza felhasználásával, sokkal nagyobb üvegházgáz kibocsátás csökkentést lehetne elérni, ha csak egy átfogó célkitûzés lenne, és nem lenne külön célkitûzés a közlekedésben felhasznált bioüzemanyagokra."

A jelentés kiszivárgását megelõzõ héten környezetvédõ és fejlesztési szervezetek a bioüzemanyagokra vonatkozó célkitûzések elvetését követelték a bioüzmanyagok által okozott környezeti és szociális problémák miatt. Néhány nap múlva pedig az Európai Bizottság nyilvánosságra hozza a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvet.

Forrás: Magyar Természetvédők Szövetsége

 

A Londonban élő Bereznay András igazi csudabogár, foglalkozására nézve történész és kartográfus, a historikus térképrajzolás nemzetközi szinten jegyzett mestere. Itthon jól indult, aztán gyorsan kifikázta magát a Kartográfiai Vállalattól, és bár szellemi szabadfoglalkozásúként már akkor nagyon sikeresen működött, többek között egy román történelmi atlaszról írt kritikai elemzése politikai okból történt meg nem jelentetésének köszönhetően menedékjogot kapott Angliában. A briteknél azóta is lap-, és könyvkiadók, egyetemek és civil szervezetek keresik a kegyeit: nála jobban talán senki nem tudja felrakni az 1066-os angol grófságok határait, Szudán éppen aktuális provinciáit, vagy Izrael kivonulását a Sínai-félszigetről 1979-1982 között, a megrendelő igényei szerint.

Bereznay mester ezenfelül mélyen átélt, gyakran artikulált politikai-közéleti meggyőződéssel rendelkezik, az Index régi olvasólevelezője, és más fórumokon is rendszeresen hangot ad a szakmájánál is egzotikusabb politikai nézeteinek. Rendhagyó, koherens világlátása a mára már szinte feledésbe ment krassóista hagyományból táplálkozik: az egykori 1956-os forradalmár, későbbi demokratikus ellenzéki, aztán szintén Londonba emigrált radikális bázisdemokrata Krassó Györgynek, a kérészéletű Magyar Október Párt alapítójának személyes jó barátja, harcostársa volt.

Bereznay tavaly ősszel nagyszabású, nagy terjedelmű országértékelő dolgozattal jelentkezett, amely kétségtelen eredetisége ellenére sajnálatos módon nem kellett senkinek, az egyik hazai folyóirat a másik után dobta vissza a hazai politikai újságírás fogalmi keretei között számukra értelmezhetetlen, ráadásul rettentően hosszú irományt (update: a Polgári Szemle egy erősen rövidített változatot azóta elfogadott). Ezért aztán végül saját webszájton jelentette meg művét, a Kibulizott ország a - nem fogják kitalálni -  kibulizottorszag.net című honlapon teljes terjedelmében elolvasható.

Az első olvasatra talán grandiózus összeesküvés-elméletnek tűnő tanulmány indításként keresetlen szavakkal ostorozza a hazai közbeszéd zagyvaságait, majd a levert 1956-os forradalomtól a 2006. őszi sajnálatos eseményekig tartó ívet húzva illusztrálja nem túl bonyolult, de Magyarországon tetszőleges politikai oldal számára elfogadhatatlan, eretnek téziseit az elfuserált rendszerváltásról, a bal-, és jobboldali, liberális és polgári politikai elitek cinikus összjátékáról, a harmadik köztársaság áldemokratikus berendezkedéséről, és arról, hogyan semlegesítik a társadalmi akaratot mondvacsinált álproblémák, megosztó álkonfliktusok gerjesztésével az átjátszott hatalom birtokosai.

Nem demokraták, és nem ellenfelek - írja például a Fidesz-MSZP szembenállásról, amit a nép megvezetésére, az érzelmek felkorbácsolására és a képviseleti demokrácia, a demokratikus közélet színlelésére irányuló olcsó színházi trükknek tart csupán. Eközben a színfalak mögött a  pártok kéz kezet mos alapon, cinikusan és elvtelenül együttműködnek egymással, amire egész sor történelmi példát sorol - miközben a társadalom nem lát be a kulisszák mögé, és a taxisblokád óta nem tett kísérletet arra sem, hogy közvetlenül hallassa a hangját.

A Bereznay által kínált megoldással kapcsolatban - hogy tudnillik a kopogtatócédulák intézménye miatt nem titkos, ezért nem is demokratikus magyar választásoktól való mozgalomszerű, tömeges távolmaradással erjedésnek indulna ez az elfuserált rendszer is - nagyon szkeptikus vagyok, de a távolba szakadtak magabiztosságával papírra vetett helyzetelemzés néhány eredeti megállapításával mélyen egyet tudok érteni.

>>> A kibulizott ország

A magyar-szlovák határon lefoglalt fél kiló urán kapcsán megint felmerült, hogy terrorista csoportok rengeteg pénzt hajlandóak fizetni olyan sugárzó anyagokért, amelyekből piszkos bomba készíthető. A piszkos bomba hagyományos robbanóanyaggal szórja szét a radioaktív izotópokoat, és nagy területen egészségkárosító sugárszennyezést okoz.

Bár terrorista csoportok még soha nem robbantottak piszkos bombát sehol, az USA által az első Öböl-háború óta számos háborúban bevetett urántartalmú páncéltörő lövedékek élettani hatása sok szakértő szerint megegyezik a hipotetikus piszkos bombáéval: a hagyományos robbanóanyaggal célba juttatott urán áthatoló betét a becsapódás során elég, a keletkező urán-oxidok pedig a légkörbe és a talajba, onnan pedig az emberi szervezetbe kerülnek.

A páncéltörő lövedékekben az urándúsítás melléktermékeként keletkező, a többinél alacsonyabb sugárzású, de ugyanolyan toxikus 238-as tömegszámú uránizotópot, az úgynevezett szegényített uránt használják magas fajsúlya miatt, és mert a nukleáris ipar melléktermékeként nagy mennyiségben és gyakorlatilag ingyen hozzáférhető. Becslések szerint egyedül az USA-ban 700 ezer tonna szegényített urán halmozódott fel, ebből az első Öböl-háború óta néhány száz tonnát lődöztek szét repülőgépekről és tankokról páncéltörő lövedékek formájában.

A szegényített urán hadiipari alkalmazását ellenző szakértők szerint elképzelhető, hogy ez okozza az Irakban, illetve a Balkánon bevetett katonák körében leírt Balkán-, illetve Öbölháború-szindrómát. A szegényített uránt tartalmazó lövedékeknek tulajdonítják azt is, hogy Irakban az Öböl-háború óta sokkal több a születési rendellenesség és a rákos megbetegedés, a jelenség elsősorban az újszülötteket és a gyerekeket sújtja. Az ENSZ világszerte be akarta tiltani az anyag használatát emiatt, ám a kezdeményezés az USA ellenállásán elbukott. Az urántartalmú lövedékeket ma is használja az amerikai hadsereg.
 

A szénnél is olcsóbb megújuló energiaforrásokat szeretne a Google, ezért tegnap meghirdette a fantáziadús nevű "a szénnél olcsóbb megújuló energia" (geekeknek RE<C) programot, melynek keretében több százmillió dollárt invesztál megújuló energiaforrások kutatás-fejlesztésébe az elkövetkezendő években. A RE<C mérnököket és energiaszakértőket toboroz hogy továbbfejlessze a napenergia, a szélenergia és a geotermikus energia megcsapolására szolgáló technológiákat, és hogy a zöldáram árát a hagyományos szénerőművek által termelt áram ára alá csökkentse. Stratégiai befektetések tucatjait is tervezi a Google ezen a területen: első körben két kaliforniai cég, a futballpályányi naperőműveket tervező eSolar,  és a magaslégköri szélenergiára specializálódott Makani technológiájában látnak fantáziát.

 

Egészen pontosan 70 percig tartott "az emberiség által okozott klímaváltozás mítoszának halála", miután november elején Benny Peiser, egy szkeptikus brit tudós levelezőlistáján több ezer szakértőnek szétpostázta azt az emailben a figyelmébe ajánlott, veretes tudományos nyelven íródott tanulmányt, amely szerint nem az emberiség, hanem egy az óceánokban élő baktériumfaj felelős az üvegházhatású gázok koncentrációjának növekedéséért a légkörben.

A Journal of Geoclimatic Studies című - mint rövidesen kiderült: nem létező - tudományos folyóiratban közölt kamu tanulmányt - melynek konklúziója szerint a tengeri baktériumok háromszázszor annyi széndioxidot termelnek, mint az ipari tevékenység - egy nevét elhallgatni kívánó igazi kutató dobta össze négy nap alatt műkedvelő brit médiahackerek megrendelésére, akik azt szerették volna bizonyítani, hogy a globális felmelegedést összeesküvés-elméletnek tételező közvéleményformálók a forrás ellenőrzése nélkül bármit készpénznek vesznek, és agyatlanul továbbterjesztenek, ami alátámasztja szktepticizmusukat.

A nem létező klímakutatók által jegyzett álhír nagyobbat szólt, mint a kongói magyar törzs és a barcikai ősanya együttvéve: a blogoszféra ilyen témákra fogékony szerzőinek nagy része, de még Rush Limbaugh amerikai médiasztár és republikánus megmondóember is áldozatul esett. Mentségükre legyen mondva, a médiahackerek még - egy ma már elérhetetlen - domain nevet is regisztráltak a nem létező folyóiratnak. Ám azon csak a kamu tanulmány volt elérhető, és az abban hivatkozott tudományos műhelyek sem léteznek.

A szépen előkészített hoaxot a Colorado Egyetem egyik  igazi klímakutatója leplezte le alig több mint egy órával a körlevél szétpostázása után, de ahogy az ilyen esetekben történni szokott, még jó ideig terjedt.

A WWF legutóbbi felmérése szerint az Európai Unió tagállamai az utóbbi 30 évben megduplázták az egész bolygó ökológiai terhelését. Az EU a technológiai fejlődés ellenére nagyobb mértékben terheli a környezetét, mint amennyire azt az európai populáció növekedése indokolná. Ez a természeti erőforrások hiányát okozza, amely nemcsak a világ többi részére, de a jövő generációinak életére is hatással van.

Az Európa 2007 – GDP és Ökológiai Lábnyom című jelentésben a WWF 1971-től három szempont szerint hasonlította össze az uniós tagállamokat: a GDP-ben mért gazdasági fejlődés, az egyes országok erőforrás-felhasználása az ökológiai lábnyom által mért mutatószáma, és az emberi jólét ENSZ-mutatószáma (HDI) alapján.

A jelentésből kiderül, hogy csupán egy generációval ezelőtt Európa még ökológiai hitelezőnek számított, vagyis kevesebb erőforrást használt, mint amennyi a rendelkezésére állt. Ma azonban jóval túllépi az ökológiai kereteit. Csak egy 2,6-szor nagyobb bolygó tudná eltartani az emberiséget, ha mindenki úgy élne, mint az európaiak. Ma az Unióban lakik a világ népességének 7,7 százaléka, és itt található a világ biokapacitásának 9,5 százaléka. Ehhez képest az EU felelős a világ ökológiai lábnyomának 16 százalékáért.

Három EU tagországon kívül – Finnország, Litvánia és Svédország – minden tagállam ökológiai deficittel küzd, vagyis többet használ az erőforrásokból, mint amennyi rendelkezésére áll. Bár ez a három ország több erőforrással rendelkezik, mint a többi, a természeti kincseiket még ők sem használják megfelelően. Finnország környezeti terhelése 1975 óta 70 százalékkal nőtt, és ezzel az Európai Unió leginkább környezetszennyező országa lett.

Németország, ahogy Bulgária és Litvánia is, az elmúlt három évtizedben csökkentette az ökológiai lábnyomát, miközben a HDI mutatója nőtt. Azonban Németország lábnyoma még mindig két és félszer nagyobb, mint amennyit a természeti erőforrásai megengednének. Görögország érte el a legnagyobb ökológiai lábnyom-növekedést, amit mérsékelt HDI növekedés kísért. Franciaország párhuzamosan halad az EU trenddel. A fejlődő technológiákkal nagyobb mennyiségű erőforrás áll rendelkezésre, azonban a fogyasztás, amely nagyban befolyásolja az energiafelhasználást, ezt még mindig meghaladja.

A kelet-európai államok közül Magyarország lábnyoma csökkent, a többi, korábban a szovjet érdekszférába tartozó országéhoz hasonlóan. Ez a 90-es évek gazdasági változásának, a nehézipar megszűnésének az eredménye. Szlovénia, melynek mutatói 1995-ben még fenntartható fejlődést jeleztek, 2003-ra megduplázta az ökológiai lábnyomát. Romániának van a legkisebb ökológiai lábnyoma az Unió 27 tagországa között, de az ország még így is az ökológiai adósok közé tartozik.

 

Megháromszorozódott a betöltetlen álláshelyek száma a globális emisszió-kereskedelemben - jelentette a Reuters. A hírügynökség közösségi szájtot indított az üvegházhatású gázok kvótáival kereskedő szektornak. A kiotói egyezmény lehetővé teszi az üvegházhatású gázok kibocsátási kvótáinak globális adásvételét tőzsdei alapon: a három éves, nagyon gyorsan növekvő iparág idén a tavalyi forgalmát megduplázva 60 milliárd dolláros forgalmat generál. A munkahelyek száma előrejelzések szerint 2012-re az idei ötvenszeresére növekszik a szektorban, ám munkaközvetítő cégek szerint már most egyre nehezebb betölteni az új pozíciókat, az egész világon súlyos hiány van klímaváltozáselemzőkből, emissziókereskedőkből és menedzserekből is.

 >>> Reuters Carbon Community

Terjedelmes portrét közölt a Rolling Stone James Lovelock brit akadémikusról, akit a Gaia-elmélet tett világszerte ismertté, mely szerint a Föld élőlényként, valamiféle szuperorganizmusként viselkedik. Lovelock nevéhez számos más felfedezés is fűződik, 1957-ben olyan eszközt fejlesztett ki, amely lehetővé tette az ózonlyuk kialakulásáért felelős anyagok nagyon kis mennyiségeinek kimutatását a légkörben. Sokáig a NASA kutatója volt, a Mars atmoszféráját tanulmányozta.

Az idős tudós az utóbbi időben mindenki másnál borúlátóbb nyilakozataival kelt feltűnést klímaváltozásügyben. A felmelegedés mértéke szerinte a duplája lesz annak, mint amit az ENSZ immár Nobel-díjas kormányközi szakértői bizottsága (IPCC) jósol, és ennek hatására az emberiség nagy része, körülbelül hatmilliárd ember egyszerűen ki fog pusztulni a 21. század végére. A "sötét korszak" végére 500 millió túlélőt jósol, akik az északi területeken húzzák majd meg magukat. Lovelock szerint ma már értelmetlen az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, sőt ez még növelheti is a klímaváltozás sebességét. Az öko-extremista tudós nem hisz a megújuló energiaforrásokban sem, korábban azt a meggyőződését hangoztatta, hogy csak az atomenergia állhatja útját a klímaváltozásnak.

>>> A Rolling Stone cikke

Emberiség elleni bűntett az élelmiszergabonák üzemanyaggá való alakítása az ENSZ élelmezésügyi szakértője szerint. Élelmiszerhiányt okoztak és az élelmiszerek árának emelkedéséhez vezettek az államilag támogatott bioüzemanyag-programok, a nem kívánt mellékhatás különösen a legszegényebb országok legszegényebb rétegeit sújtja. Jean Ziegler szociológiaprofesszor 2000 óta tölti be az élelmiszerhez való jog független szakértőjének pozícióját a világszervezetnél. Véleménye szerint a bioüzemanyagok előállításának öt éves moratóriumára volna szükség ahhoz, hogy megállítsuk az élelmiszerárak humanitárius katasztrófával, "tömeggyilkossággal" fenyegető emelkedését a harmadik világ országaiban. Öt év elteltével Ziegler szerint már képesek leszünk arra, hogy mezőgazdasági hulladékból, illetve amúgy terméketlen földeken termeszthető növényekből, és ne élelmiszeralapanyagokból állítsunk elő bioüzemanyagokat.

Élelmiszertermelésre alkalmas földeken nem volna szabad bioüzemanyagokat termelni: a búza világpiaci ára megduplázódott, a kukoricáé megháromszorozódott egy év alatt, így például több afrikai ország nem tudja megfizetni a lakosság ellátásához szükséges importgabonák árát, az ott élő szegények pedig nem tudják megfizetni az ezekből készült élelmiszereket. Ziegler szerint az ENSZ célkitűzése, miszerint 2015-ig a felére kell csökkenteni az extrém szegénységet a bolygón, nem fog teljesülni, mert az éhezők száma most is emelkedik, nem pedig csökken. A szakértő menedékjogot adna azoknak, akik az éhhalál elől menekülnek el hazájukból.

>>> Sokba lesz a biodízel

November 5-től hétfőnként 18 órától filmklub- és beszélgetéssorozat indul az ELTE lágymányosi campusán, Az Utca Embere szervezésében. Az első film a Fekete Doboz 1990-es filmje, a Nincstelenek (akkoriban ugrott meg a hajléktalanok száma Budapesten), utána Győri Péter szociológussal, a Fővárosi Önkormányzat hajléktalanügyi megbízottával lehet beszélgetni. November 12-én a Tiszta románcot vetítik (2001, Surányi Judit, Fekete doboz), egy hajléktalan, drogfüggő szerelmes pár életéről. A film a 34. Magyar Filmszemle többszörösen díjnyertes alkotása, a kérdéseket a film után a rendezőnek lehet feltenni. 19-én még egy Fekete Doboz film jön a kilakoltatásokról és a nyomor vámszedőiről Tatabányán (1994, Bartus László- Elbert Márta- Upor Péter).

Akinek hiánya van, nemzetközi vidámságokra is kitekinthet: a Lilja-4-ever az Amnesty International szerint a film hitelesen ábrázolja a gyermekprostitúció és az emberkereskedelem szörnyűségeit (2002,  r: Lukas Moodysson, vetítés november 8. 18:30), majd 15-én a Szakkollégiumok Éjszakája keretében este héttől hajnalig mennek a filmek gyárfoglalókról, mozgáskorlátozottakról, Verespatakról, meg a Lidl-ben és hasonló áruházakban dolgozó munkások munkakörülményeiről és szervezkedéséről.

Helyszín:  ELTE Társadalomtudományi Kar
Pázmány Péter sétány1/A. - Petőfi híd budai hídfőjénél
alagsor, a TaTK könyvtára előtt.
info: azutcaembere@gmail.com

A Greenpeace és az Európai Megújuló Energia Tanács (EREC) januárban közös tanulmányt publikált arról, hogyan lehet(ne) 2020-ig minimum 30 százalékkal, 2050-ig pedig legalább 80 százalékkal csökkenteni a fejlett ipari országok széndioxid-kibocsátását a klímakatasztrófa elkerülése érdekében. Az ebben felvázolt forgatókönyv szerint elkerülhető a Föld átlaghőmérsékletének 2 foknál nagyobb emelkedése, ha sikerül 450 ppm alatt stabilizálni a globális széndioxid-koncentrációt.

Az Energiaforradalom című tanulmánynak aztán elkészült a regionális (Energiaforradalom az európai OECD országok számára) és annak alapján most a magyar verziója (Energiaforradalom - A fenntartható energiagazdálkodás lehetőségei Magyarországon a 21. században) is, amely részletes, a nemzeti sajátosságokat is figyelembe vévő forgatókönyvet ajánl az energiaigény drasztikus mérséklésére, és a megújuló energiaforrások részarányának gyors növelésére 2050-ig.

Az Energiaforradalom-forgatókönyvek a jelenlegi trendek és stratégiák folytatódását feltételező referenciaforgatókönyvhöz képest 50 százalékkal alacsonyabb energiaigénnyel számolnak 2050-ben, és a fennmaradó energiaigény közel felét megújuló energiaforrásokkal biztosítanák. Méghozzá úgy, hogy menet közben kiküszöbölik a modellből az atomerőműveket is.

>>> az ambíciózus terv innen letölthető