Az alábbiakban Darvas Béla ökotoxikológus, a GMO-Kerekasztal és a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság tagja helyzetértékelését olvashatják az elsőgenerációs GM-növények jelenlegi megítéléséről. A szakvélemény az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának tájékoztatására készült.

Az elsőgenerációs GM-növények egy nagyobb csoportja enzimet termel, amitől ellenállóvá válik egy totális gyomirtó szerre (glyphosate esetleg glufosinate), így azt akár repülőgépről is lehet szórni. E fejlesztés azonban semmi eddig megoldottat nem halad meg, csak az eredetileg több hatóanyaggal és szakértelemmel megoldható gyomirtást most egy vízszennyező hatóanyaghoz, a glyphosate-hoz köti.

A glyphosate generikus hatóanyag, viszont ezen az úton egy szabadalmaztatott fajtával a kapcsolatos haszon megnövelhető. A fajtatulajdonos azt mondja: kevesebb permetszert kell használni, azonban ez nem fedi a valóságot, mert a gyomok nem egyszerre csíráznak. További probléma, hogy Magyarország növényvédelmi repülőgépparkja súlyosan amortizálódott, s tudomásom szerint nincs vállalkozói csoport, amely erre a területre invesztálna. Az alkalmazási előny – nagy terület gyors kezelése – tehát hazánkban nem realizálható. A hatóanyag-rezisztens gyomnépesség kiszelektálódása jelentős, például a glyphosate-ra a betyárkóró mutat ilyen képességet.

Az elsőgenerációs GM-növények egy kisebb csoportja egy rovarpatogén baktérium (Bacillus thuringiensis) toxinját termeli. Mérések szerint a permetezhető toxinmennyiség sokszorosát termeli meg a Bt-növények. A Cry-toxin a növényi sejtekben termelődik, azt tehát kénytelenek vagyunk megenni. Ráadásul csak akkor bomlik le a természetben, ha a hordozó növényi sejt is felbomlik, azaz hosszabb ideig a környezetünkben marad. Kukoricatarlón a következő évben még az előző évi gyökérnyaki maradványok jelentős előfordulásúak. Az idegen beporzású növények megporozhatják egymást, így a transzgén szétterjed a fajban.

Elsősorban az ökológiai termelők nem szeretnének ilyen nem kívánt utódnövényeket termeszteni, mert minőségellenőrzési rendszerük kizárja a GM-fajtákat. A Bt-növények pollenjében is megjelenik a Cry1-toxin és veszélyeztetheti az érzékeny védett lepkék hernyóit. Így bizonyosan a nappali pávaszemet, amely élőhelyeit a természetvédelmi törvény védi. A Cry-toxinokra hamar alakul ki rezisztencia, bár az lassan stabilizálódik. Az ilyen GM-fajtáknak tehát lejárati idejük van, felhasználhatóságuk időtartama limitált.

A fogyasztót leginkább az érdekli, hogy számára mit jelentene, ha ilyen növényekből készült élelmiszereket vásárolna. Ezen a területen a táplálkozástanban járatos Bardócz Zsuzsa és Pusztai Árpád professzorok véleményeire támaszkodom. 2007-ben egy Monsanto tulajdonú kukoricabogár-rezisztens fajta, a MON 863, a gyáriak szerint titkosan kezelt gyári dokumentációját tették hozzáférhetővé a német dokumentációvizsgálók.

A dokumentáció egy három hónapig patkányokkal folytatott kísérlet eredményeit tartalmazta. Az alapadatokat a francia Seralini professzor és munkatársai vették vizsgálat alá és azt állapították meg, hogy a dokumentációban található élettani adatok mintegy 8%-a eltért a normális értéktől. A hímeken vese-, a nőstényeken májelváltozást tapasztaltak. A hímek esetében gyanítható, hogy a ketreces tartási körülményei nem voltak optimálisak, azonban a nőstények májkárosulása miatt a gyanú a kukoricabogár-ellenes hatást kiváltó Cry3-toxinra terelődött.

Ugyanebben az évben váltak nyilvánossá az orosz Irina Ermakova és munkatársainak, egy ugyancsak Monsanto tulajdonú gyomirtószer-rezisztens (MON 40-3-2; glyphosate-tűrő) szójával végzett kísérleti eredményei. Ebben a Roundup Ready-szójával táplált nőstény patkányok utódainak fele elpusztult a szoptatás első három hetében és a túlélők fejlődése súlyosan visszamaradt.

Már 2008-ban tették elérhetővé eredményeiket az osztrák Velimirov és munkatársai, akik egerekkel végeztek vizsgálatokat. A kísérletekhez egy Monsanto tulajdonú többszörösen módosított kukoricahibridet (MON 810 x NK603) használtak fel, amely részben kukoricamoly- (Cry1-toxin), részben gyomirtószer-ellenálló (glyphosate) volt. Az első generációban a negyedik vemhességig emelkedett a meddők aránya, míg a megszülető és életben marad utódok száma a negyedik vemhességben háromnegyedére csökkent.

Az ügyek hatalmas és dramatizált sajtóvisszhangot kaptak, amelyben pro- és kontraérvek hangzottak el. Az azonban bizonyos, hogy a Monsanto a saját kereskedelmi érdekében nem kerülheti meg a jövőben a nyilvánosság előtt végzett táplálkozástani tanulmányokat, és hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal (EFSA GMO Panel) – amely eddig egyetlen független vizsgáló eredményeit sem találta meggyőzőnek – neve mellé kérdőjel kerül, ami a hozzáértését és a szelektív hiszékenységét illeti.

A környezeti és táplálkozástani kritikák mellett a közgazdasági okokról beszélünk a legkevesebbet, bár ezek állami szinten döntőek. A GM-növények elkülönített termesztése súlyos közterhet ró a vetést engedélyező országra. Engedélyezési és ellenőrzési hivatalokat kell működtetni. A GM-terményt elkülönítve kell szállítani és raktározni. Értékesítésnél a terméket speciális műszeres vizsgálat alapján minősíteni kell. Tehát létre kell hozni egy most mintánként 30-60000 forintért mérő laborhálózatot.

Mindez lehetetlen helyzetbe hozza az ökológiai termesztőket, az ország elveszíti a vetőmag-termeltetőinek a GM-fajra eső részét, a hazai növénynemesítők a GM-növények szabadalmai miatt bedolgozókká válnak. Mindeközben a gazdák vetőmag-szerződéseikkel a fajtatulajdonossal szemben kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, míg a fogyasztó ugyanazért a minőségért – az ellenőrzési költségek miatt – többet fog fizetni.

Jelenleg ezzel szemben az sorolható fel, hogy két kártevő ellen védett lehet a kukoricánk és a szakértelmet nélkülöző gazdák számára egy totális gyomirtóval is elvégezhető a kukorica-gyomirtása. A reklámszövegekkel ellentétben nincs jelentős termésnövekedés, az 0-10% közé esik a hazai vizsgálatok szerint is, azaz esetleges.

Nem kerülhető meg egy ilyen beszámoló kapcsán az a kérdés, hogy milyen a GM-vita hangvétele, hogy az a jog által megengedett keretek között marad-e. Hazánkban a GMO-Kerekasztal igyekezett a legszélesebb körű részvétellel az érdekegyeztetésre. Ezen a körön a GM-fajtatulajdonosok, a GM-növények fejlesztői és MOSZ önszántából kívül maradt. E csoportosulás érdekeit a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE) képviseli legharsányabban. Elnöke Dudits Dénes az MTA alelnöke. A jelenlegi helyzetet a BZBE lejárató hangvétele jellemzi.

Mindeközben a hazánkban GM-fajtákat elterjeszteni kívánó nemzetközi vállalatok (Monsanto és Pioneer) a független környezettudományi vizsgálatokhoz nem biztosítanak vetőmagot, így akarják Magyarországra az EU közös határozatait rákényszeríteni. A Pioneer beperelte az FVM-et, azzal hogy az négy éve kiadott egy kísérleti kibocsátásról szóló határozatot, amelyről nem volt tudomása. Ezt azonban nem tudta eddig bizonyítani.

Személy szerint engem az MTA Mezőgazdasági Biotechnológiai Bizottságának egy tagja perelt be. A vita onnan fajult idáig, hogy meglátása szerint a hazai GMO-ellenes mozgalom vezetője vagyok. A vádló az első tárgyaláson maradéktalanul visszavonta a tarthatatlan vádjait.

A fentiek alapján az alábbi felelős megállapítások tehetők:

(i) A magyar hatósági szabályozás jó úton jár a meghirdetett MON 810-es moratóriummal. Az tanácsolható, hogy független táplálkozástani és környezettudományi vizsgálatok nélkül ne engedélyezzen a hazai hatóság vetésre további elsőgenerációs GM-növényeket sem;

(ii) A magyar országgyűlés törvényi úton garantálja a hazai független vizsgálatokhoz azt, hogy a fajtatulajdonos vetőmagot biztosítson. Ellenkező esetben állítsa le a hazai engedélyezési folyamatot és az EU felé jelentse be, hogy a Pannon Biogeográfiai Régióban végzett vizsgálatok nélkül a konkrét GM-fajtát nem veszi fel a fajtajegyzékére;

(iii) Az Országgyűlés vizsgálja felül, hogy miért nem jött létre az Egészségügyi Géntechnológiai Hatóság, amelynek a táplálkozástan területén felelős véleményt kellene mondani. Mint a GEVB tagja állíthatom azt is, hogy a fő szakmai delegálók (EüM, MTA) sem választottak szakmai képviselőjüknek komoly táplálkozástani ismeretekkel rendelkezőket, így a benyújtott fajtatulajdonosi dokumentációk megítélése hazánkban is hiányos.